A nitrilozidok, a B17 vitamin szerepe a daganatok elleni harcban és az anyagcserében
Ifj. Ernst Theodor Krebs munkái nyomán
Német tudósok 1913-ban izolálták és azonosították az első nitrilozidot, az Amigdalint. Az érdeklődés hiánya miatt a felfedezés nem keltett nagy feltűnést és nem is végeztek ebben az irányban további kutatást.
1950-ben ifj. Dr. Ernst T. Krebs kezdte nagyobb érdeklődéssel vizsgálni ezt a különös, ám csodálatos molekulát. Elővette a régi kutatási leírásokat és belevetette magát az Amigdalin vizsgálatába. Miután úgy vette észre, hogy alapvető, létfontosságú molekuláról van szó, besorolta és elnevezte B17 vitaminnak, kémiailag pedig Laetrilnek.
A B17 vitamin tehát nitrilozid és egy nagy csoport vízoldékony, lényegében nem toxikus, édeskés vegyületre utal, amely több mint 800-féle növényben, gyümölcsben megtalálható. Nagyrészük ehető is. Molekulái cukorból, hidrogén-cianidból, és benzaldehidből állnak. Az alma, kajszibarack, cseresznye, őszibarack, szilva, mandarin és hasonlók tartalmazzák ezt a vitamint, gyakran rendkívül magas, akár 2-3%-os koncentrációban. Mivel a gyümölcsök magjai megehetők, alkalmasak arra, hogy ennek a nem mérgező, vízoldékony, járulékos táplálkozási faktornak - vagyis a nitrilozidnak (B17 vitamin) - a forrásául szolgáljanak. A vegyület vagy annak származékai mindenütt előfordulnak a növényi és állati eredetű táplálékokban, ez is a vitamin státuszt támasztja alá. Ugyanezt erősíti az is, hogy a vegyület hiányában, kóros hiányállapot alakul ki, ami a faktor pótlásával orvosolható.
Sokakban felmerül a kérdés miért alakult ki a B17 vitamin a természetben? Nos a válasz egyszerű. A gyümölcs megérése után a magját lehullatja a földre, hogy bizonyos folyamatok után kicsírázhasson és belőle egy új növény keletkezzen. Ezt a szaporodást teszik lehetetlenné a földben élő baktériumok és férgek, azáltal, hogy a termőképes magot lebontják és megeszik. A növény magja, ahogy érzékeli a káros baktériumok és férgek jelenlétét kiengedi magából a benne kötött állapotban lévő cianidot, benzaldehidet és ezekkel megöli a támadóit. Tehát a B17 vitamin a növényeknél a védekezés eszköze olyan támadókkal szemben, amelyek béta-glükozidáz enzimet tartalmaznak és erjesztéses a sejtlégzésük. A természet jóakaratának köszönhetjük, hogy a bennünk keletkező daganatos sejtek 99 % - a (valamint a bélbaktériumok egy része...) szintén béta- glükozidaz enzimet tartalmaznak és alacsony szintű oxigén légzéssel rendelkeznek. Így adott a "csodaszer" mely megvéd minket a daganatos sejtburjánzástól.
A B17 vitamin működése során szabad hidrogén-cianiddá, benzaldehiddé, és cukorrá bomlik. Ezért a folyamatért leginkább a daganatos sejtekben előforduló béta-glükozidáz enzim a felelős. A felszabadult HCN-t (hidrocianid) az egészséges sejtek közelében a rodanáz enzim detoxikálja a viszonylag nem mérgező tiocianát molekulává, ami nagyszerű vérnyomásszabályzó vegyület. A cukor az anyagcsere-folyamatok során normálisan felhasználódik. (Viszont a mennyisége nem olyan nagy, ami a cukorbetegek cukorszintjét jelentősen befolyásolná.) A felszabaduló benzaldehid (egészséges sejtek közelében) oxigén jelenlétében azonnal benzoesavvá oxidálódik, ami nem toxikus, egyébként ismert fájdalomcsillapító és fertőtlenítő anyag.
Miután a tiocianát Európában és az Egyesült Államokban is törzskönyvezett vérnyomáscsökkentő szer, a benzoesav, szintén mindenhol törzskönyvezett antireumatikus készítmény, felvetődik egy kérdés: nem lehetséges, hogy a reumatikus betegségek és a magas vérnyomás bizonyos aspektusai egyes esetekben a B17 vitamin hiányának következtében lépnek fel ?
A B17 vitamin (Laetrile) egyáltalán nem toxikus, számottevő kellemetlen mellékhatásai nincsenek és soha nem is voltak. Ha ön olyan információt kapott, hogy a B17 vitaminban lévő
szerves cián esetleg mérgező, akkor ne felejtse el : a cián nagyon fontos eleme az egészséges szervezet működésének. Szabályozza a vérnyomást, fájdalomcsillapító hatású,
nagyon sok hormonnak és vitaminnak az alapanyaga, elpusztítja a rákos sejteket, csökkenti az ízületi gyulladásokat és fájdalmakat. Tehát nem káros, hanem fontos ! Kísérleti állatoknak szájon át (orálisan) adva toxicitása 1/20-a az aszpirinének. Visszatérve a nem toxikus nitrilozidra: nem mérgezőbb a dextróznál vagy az aszkorbinsavnál, utóbbinál cukorbetegek esetében még ártalmatlanabb is.
A B17 vitaminból (Laetril) daganatos sejtek közelében két specifikus és erős citotoxin (sejtméreg) szabadul fel: ez a hidrogén-cianid és a benzaldehid. Dr. Dean Burk a Nemzeti Rákkutató Intézetből bebizonyította, hogy a Laetrile (B17) bomlása során keletkező benzaldehid hatékony citotoxin, ugyanakkor hatása megsokszorozódik cianid jelenlétében, a két anyag, tehát a benzaldehid és a cianid között szinergista (együttműködő) hatás figyelhető meg, ami azt jelenti, hogy együttes hatásuk többszöröse a külön-külön mért hatás matematikai összegének.
Otto Warburg azért kapott Nobel-díjat, mert bebizonyította, hogy a ráksejtek kisebb oxidációs aktivitással rendelkeznek. A daganatsejtek anyagcseréjében az erjedés-erjesztés sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a légzés és az oxidáció. Ez a fajta anyagcsere lényegesen kevesebb (szabad) oxigént igényel, ezért a benzaldehid oxidációja is lassabban megy végbe. Az oxidálatlan benzaldehid pedig ott marad, ahol volt, vagyis a daganatsejtben. A ráksejtek híján vannak egy nagyon fontos enzimnek is, amely viszont megtalálható a normális testi sejtekben. Ez az enzim a rodanáz, más néven tioszulfát-transzferáz, ami a cianidot ártalmatlan tiocianáttá alakítja át. Mivel tehát mindkét vegyület, azaz a detoxikálatlan cianid és az oxidálatlan benzaldehid hatása is szelektív a daganatsejtekre nézve, illetve a citotoxikus hatás is megsokszorozódik, ezért a ráksejtek elpusztulnak, míg a gazdaszervezet többi sejtje érintetlen marad,leszámítva persze a jótékony és élettani hatásokat.
Tehát a B17 vitaminból felszabaduló egyenlő mennyiségű benzaldehid és cianid szelektíven elpusztítja a daganatsejteket. E vegyületek ráksejtekre kifejtett mérgező hatása közismert tény. Ma már mindenki ismeri azt a megállapítást, hogy a béta-glükozidáz enzim a B17 vitamint három fő részre hasítja. A daganatos elváltozások magas koncentrációban tartalmaznak béta-glükozidázokat. Vannak esetek, amikor a béta-glükozidáz mennyisége több mint ezerszeres a normális sejtekéhez képest. A ráksejtek szinte teljesen híjával vannak a rodanáz enzimnek. Mint már említettük, amikor a B17 eléri a daganatsejteket, akkor a bennük található béta-glükozidáz óriási mennyiségű cianidot szabadít fel (különösen a normális sejtekkel összemérve). Ez a szelektív hatás ráadásul egy olyan sejtben történik meg, amely szinte egyáltalán nem rendelkezik rodanázzal, amely normálisan a cianid tiocianáttá való detoxikálását végezné.
Tehát a daganatsejtek nagy mennyiségű béta-glükozidáz tartalma és rodanáz enzim hiánya olyan halálos vegyületté alakítja át az egyébként ártalmatlan B17 vitamint, melynek hatásfokához nem hasonlítható semmilyen kemoterápiás méreg, sugárterápia és rovarölőszer (DCA). A szabad, detoxikálatlan cianid megmaradása a szabad, oxidálatlan benzaldehiddel együttesen szinergista módon daganatellenes hatású.
Ne gondoljuk a B17 vitamint, a nitrilozidot kevésbé kézzelfoghatónak, mint amilyen az aszkorbinsav,(c-vitamin) a tiamin, a niacin stb. Adva van egy új vitamin, a Laetril, Amigdalin vagy nevezzük B17 vitaminnak, amely nagyrészt mindannyiunk szervezetéből hiányzik. Ez a hiány pedig előbb-utóbb a rákos daganatok kialakulását fogja magával hozni.
- Olvassa el a gyógyult betegeink tapasztalatait, hozzászólásait! >>>
